Gitta; Q 5838
Gitt a : Már itt kellene lenniök. Bél a: Bizonyára apa hozza az en c,edélyt. Edit: Legalább látok egy ilyen hires nősulési engedélyt. An kissé furcsának tartom, hogy ilyen kiskorúaknak minősitik a tiszteket, hogy saját párjuk kiválasztását nem mérik rájuk bizni. Bél a: Hát ez nem egészen igy van. Jenő: Persze, mert régen rájöttek, hq;y a szerelem vak és süket és hát az ilyen nyomorultaknak szükségük van arra, hogy a szerelem kiskorúságában vigyzzanak rájuk. Bél a: Sokszor az egész csak formaság mint a mi esetünkben is, de hát katonáéknál vagyunk ahol a szaoályt, parancsot megkerülni nem lehet. Kovács: /А házból jön sietve. Bentről rádió-jelzés hallatszik./ Jön már az autó. Vé^e ezt a Tuseket sikerült a rádió mellé ültetni. Láttam a kocsit befordulni a fasorba. Megyek fogadni őket! /Indul kifelé, de hirtelen megáll./ De mi az, a sofőr egyedül jön. /Meglepett csend. A sofőr a teraszra jön./ Kovácsn é: Hol hagyta az ezredes úrékat? Nem jöttek? Sofőr: Kezét csókolom nagyságos asszony nem jöttek és szives elnézést kér az ezredes ur és ezt a levelet küldi, hogy a főhadnagy urnák adjam át. /a levelet Béla felé nyújtja./ Gitta: Béluskám! /könyörögve/ Eboen van az engedély, hadd bontsam fel. Én szeretném először látni. /Elkapja a sofőr'kezéből a levelet./ Bél a: /megelégedett mosollyal/ Természetes csak nyisd fel! Gitt a: /feif^tpi a levelet és olvassa. Majd mereven ncz maga elé. Meglepett várakozó csend./ Kovácsn é: Gitta mlfaz? A töobiek egymás szavába vágva./
