Giovanni és a farkas; Q 5835

- 8 Lavinia! Még non késő ••• ne tedd ••• én ••• Lavinia« /ő is kiáltva/t Hallgass, Giovanni! Őrjitő ez... • mindig újra és újra ... hallgass ... térdelj oda... /az imazsámolyra mutat/ Lavinia

« '/most f

qmstikusan/« Térdelj oda ... és imádkozz!,.. / szünet / /Giovanni lassan az imazsámolyhoz megy ... letérdel ... Lavinia nézi - most a lány egész arca sugározza a könnyes szerelmet ... a^sséigWPbf.... megfordul - el.../ / szünet / Giovanni« /csak térdepel és imádkozik vagy fennhangon gondolkodik?.../ Olyan jó volna most tiszta sziwel és hittel Tehozzád imádkozni Uram! Ha visszaadnád gyermeki hitemet. Dehát miben hiszek én? Csak addig voltam boldog és nyugodt, amig mindig magam fölött óreztelek *-• • éjjel és nappal, álmomban és obren. Olyan biztonságos volt a léted, mint az anyaöl. /Lehajtja fejét, szinte mozdulatlanná válik./ /Balról, kintről vidám hangok. Nevetés. j.lsőnek a mindig vidám, barna körszakállas Morosini lép be, szélesre tárja az ajtót és játékos-ünnepélyesen meghajol/ • . » é « « Morosini« Ave, ave... ave Magister Maximus! Ecce Giordano! ... /Már be is lép Giordano. Könnyű nyári utiruha és porköpen^r van rajta- 40 óv körüli szikár, izmos, gyorsmozgású férfi. Nagy barna szeme szinte sugárzik az életkedvtől, szólesmosolyu száját - melyből elővillannak fehér fogai - gesztenyeszínű, rövidre nyirt bajusz és keskeny szakáll szegélyezi. Halántékán enyhén őszül а haja, amely hosszú, majdnem a válláig ér./ /Giovanni gondolatai mélyéről fölriadva lassan áll fel és fordul meg. A belépő Giordano tehát még látja, hogy az imént az imazsámoly on térdepelhetett ... A férfi harsány nevetése elhal, szeme villan, arca furcsa kifejezést ölt. Megáll, mondhatni megtorpan. A hirtelen félbeszakadt nevetés, ós ez a megtorpanás viszont nem kerüli el Giovanni figyelmét. Annyira nem, hogy szinte valami ösztönös belső daccal nem is mozdul el az imazsámolytól, - az első pillanatok; an nem is siet mestere elé, amit már csak az illendőség is megkiván. Fürkésző- J en nézz rá. Zavart mozdulatlanság./ / szünet / /Természetesen mindezt Morosini is észrevette. Zavartan tekint most ő is egyikről a másikra. Nos hát, végül melyik indul a másik feló^. SfGioi'dano arca lassan átváltozik. Meglepett, megkeményedett vonásai felengednek és mosolyogni kezd. Ebben a mosolyban nagyon sok szeretet, bizonyos szánakozás... és megértés van./