Giovanni és a farkas; Q 5835

- 9 Giordano: Ave atque vale • •• Giovanni?! /És üdvözölve nyújtja két karját a másik felé./ /Giovanni most már hozzálép és megölelik egymást./ Giovanni: Hosszúnak tünt ez a rövid idő is, Giordano. /Е pillanatoktól fogva - mindvégig - Giovanni le nem veszi tekintetét Giordanoról. Halalos betegek fürkészik ilyen csökönyösen az orvost, akitől gyógyulást remélnek. Görcsös, szinte mániákus ez a tekintet./ /Tommaso Morosini igyekszik oldani a két ember között lappangó feszültséget.../ . , Morosini: /nevetve/... Úgyis, mint unokabátyád... úgyis, mint farkasétvágyu ember ... máris intézkedtem!... Giovanni: Miről?! Morosini: /tapsolva/t•.• A legfontosabbról!.•. /két szolgálólány cliszes, ötvösaüvü tálakon behozza az ételt. A hatalmas, vállas szolga, Coroffa irányitja őket némán a tekintetével, miközben maga meggyújtja három oldalon az olajégőket./ Giovanni: Carafí'a! Csak két kedves vendégünknek adjatok... Én nem eszem most... Giordano: Nem? Hiszen ezt a fácánnal töltött borjúhúst te is szereted. Giovanni: Nincs étvágyam. Elment. Morosini: Mitől? Giovanni: Ti csak egyetek jóétvággyal. Giordano: Olyan éhes vagyok, hogy egy fél borjut meg tudnék enni ültőhelyemben, /Széles mozdulatokkal, jó étvággyal falatozni kezd. Érezzük, hogy számára az étkezős az egészséges életöröm egyike általában, de azt is érezzük, hogy ezúttal mintha ezt még külön ki is akarná hangsúlyozni ••• tekintete újra ós újra fürkószően esik Giovaimira*/ Morosini: /nevet/:... Nekem előétel is kéne. Első fogás... /átkapja a csipőjét az egyik kerekmellü, kerekfaru szolgálólánynak, s int Giovanninak, hogy küldje ki Caraffát ós a másikat. A szolga némán meghajol ós el a másik szolgáló lánnyal./ Giovanni: Egészségedre, Tommaso!... /Morosini felkapja a vihogó szolgálót, hátra viszi a baldachinos ágyba, - behúzza maguk után a függönyt./ Kedvesek vagytok, igy együtt, Giordano, kedvesek vagytok nekem. Ti vagytok a megtestesült életöröm... / szünet / . Én néha már unom magamat...