Giovanni és a farkas; Q 5835

- 5 Lavini

as Giovanni t Lavini а» Saluzzot Laviniat Giovanni

: Laviniat Giovanni« Saluzzot Giovanni t Saluzzot Giovannit Saluzzo« lemét megőrizzem, amikor a köztái'saság urai közé beférkőzött az eretnekség politikája. Giovanni Mocenigo ma még a hü katolikus főnemesi családok példaképe lehet. /sértődötten feláll, most gőgös, főnemes-lány lesz/ Ma még?! Gábrielli atya! Az én unokabátyám mindig is példakép maradhat! Lavinia. • • /még hevesebben/ Mit gondol ön, Gábrielli atya? Hogy egy Mocenigot a tiszta nemes erkölcs rr-w a becsületes, igaz jellem útjáról bárki eltéritheti? Hogy hitetlen, ostoba, léha lesz, mint a Város ifjainak legtöbbje?! Szerzetest nem lehet szigorúbban nevelni. Nem is volt igazi vidám gyermekkora, s ennek talán most jött meg a böjtje, férfikorban. In igenis örültem, hogy Giordano mesterből, mint afféle délolaszból, sugárzik a vidámság, akár a nápolyi napfény. Tudós professzor létére sokszor olyan, mint egy nagy gyerek. Én a tudományhoz nem értek, de az emberi szivet érzem. Nem hiszem, hogy egy ilyen nyiltszavu és tekintetű, és mindig jókedvű ember rosszat akarna Giovanninak. /dühödten./ Akkor miért hasonlott meg a lalke? Miért vivődik és szenved szüntelen. / szünet / /a kimondott szó súlya megdöbbentette, szeme könnyes lesz, .nehéz lélegzettel tud csak ismét megszólalni./ Mert ... becsületes és hü a szive. Szereti magát Gábrielli atya és szereti Giordano mestert is. Békességet szeretne a lelke. Ha ugy érzi, hogy rossz, amit a másik mester tanit, szálljon vele itt ... Giovanni előtt... nyilt vitába és védje meg Giordano mester is a maga igazát! /hirtelen sugárzó lesz az arca./ Lavinia édes. A szivemből beszéltél. /Megöleli »megcsókolja./ Te vagy a legdrágább unokatestvér a világon. A ma esti misén kérni fogom a Szüzanyát, engesztelje meg a szivét Gábrielli atya. / szünet / Maradj itt. Hidd el megszereted őt majd te is. Erre nem lesz idő. Miért ne lenne? Te... meddig akarsz még tanulni tőle? Zavarba ejtesz. Meddig? ... Néhány hónapra szerződtettem őt mesteremül. Most, ha elgondolom egy élet kevés ahhoz, hogy mindent me tanuljak tőle, amit tudni szeretnék. / szünet /