Giovanni és a farkas; Q 5835

- 4 LaviniaI Saluzzi: LaviniaI Giovannis Lavinia: Giovanni s Laviniat Saluzzo : / Giovanni s Saluzzos LaviniaI Saluzzos Laviniat Saluzzo: /kicsit zavartan bólogat ós visszaül helyére,/ Igazba van. De tudója... szóval ••• én minden reggel ós este beszélgetek az édes jó Szűz Máriával, hogy adjon tanácsot. Gyerekkorunktól fogva, Giovanni minden érzését és gondolatát kitaláltam, ha nem is szólt róla. Az unokatestvérek szeretete,.. /nyilt, villanó tekintettel/t A mi érzésünk több volt annál!••• /halkan, bensőségesen/... Lavinia... Hónapok óta mindig forró a feje... a tenyere. Néha merő veriték,•.• Nagy a hőség, Mindenkinek melege van. Először arra gondoltam, doktorit kellene hivatnunk hozzá. De ugy érzem itt doktor nem tud segiteni ,,, csak két ember, ön Gabrielli atya és Giordano mester. Ha ketten megbékélnek egymással, /hirtelen, keményen/ Ilyen békét, lányom én

? mint az Egyház hü harcosa nem köthetek,, a hitetlenseggel soha. Itt az ideje, hogy kimondjam: О, a nolai az oka annak, hogy Giovanni homloka.., tekintete lázas. Nem a teste, hanem a lelke beteg. /ellenségesen/ Egészséges vagyok. Ám, ha az ember harminc egynobány éves fejjel tanulni kezd ,,, éjjel és nappal TTT ós nem is könnyű studiumokat, akkor ... /szavába vágva,/ гтт ezt magad sem igy hiszed! A lelked maradék keresztényi hite, tisztasága lázad a fertőzés ellen!... Minden ellen, amit hamisnak érzel lelked mélyén. /megdöbbenve./ Dehát Gabrielli atya! ... Mielőtt meghívtuk volna mesterül Giordan© Brunot, magától kértünk tanácsot. Néhány napi gondolkodási idő után helyeselte ezt a tervünket. Mert Giovanni azt mondta, hogy az emlékezés lullusi művészetét • • Jim^notechnikat akarja tőle megtanulni, i&mek valóbon mestere. Reméltem, hogy Giovanni az emlékezés művészetével a keresztény tudományok még gazdagabb tárházát fogadja be agyába. Akartam és akarom, hogy a Mocenigo-hás leendő feje a legműveltebb fő legyen Velencében. Vajon nem atyja végső kivánsága volt-e, hogy Giovanni legyen a tizenegyedik Mocenigo-doge Velence ólén? Az án gyönge szerető szivem aggodalommal volna teli, ha ilyen súlyos felelősséget és gondot mérne rá a sors. A Mindeható óvja és emeli a Mocenigo-házat nemzedékek óta. Van-e hatalmasabb és tekintélyesebb család Velencében. Én kötelességemnek éreztem, hogy a ház hithű szel-