Művészkocsma; Q 5831

- 38 ­Danit Magában nincs semmi átélés. Mindenbe bel. kis privát lényegtelenségét. Sohase lesz aag nő. Dórit Mem baj. Akkor marad a kémia. Felrobbantom az égés világot. Magát is gőzzé változtatom, felhővé... vagy füstté..• Dani: A kémiával nálam nem sokra megy... A bemagolt képletei­vel... Manzárd Lidia: О Jóska: Lidia: A keze ökölbe zárult és én nem éreztem mást, mint azt a konok, félelmes akarást, amivel magát ez a szigorú em­ber müveszetének eszközévé kalapálta. Belémnyilalott, hogy én milyen tékozlóan éltem, politizáltam, plakátokat rajzoltam és hogy nem szültem gyerekeket és nem csinál­tam még egy igazán jó szobrot sem...Írre gondoltam és gyorsan hazudni kezdtem újra, dicsekedni csupa olyan do­loggal, aminek ő előtte nem volt semmi értéke... Mivel dicsekedtél? A kis szobrommal az Óbudai játszótéren, meg a kerámia i'eliefekkel a lakótelepen. Tudod, amivel ötvenegyben pályadijat by ertem ós amire itthon már a kutya sem em­lékszik és én magam messziről elkerülöm, hogy ne is lás­sam...Még a negyvenötös plakátaimat is felemlegettem... Meg a kis vikkendházat a Szúnyogszigeten, ahol nincsenek

Next

/
Oldalképek
Tartalom