Művészkocsma; Q 5831

- 26 Lidia: i aula: Lidia: j. aula: Lidia: /nagyon halkan/ Próbáltam őket megmenteni... А с s en сил írlak t any ón ls jártam azon az é jszakán.. .Tudsz róla? Többet tudok, mint gondolod...az a te csendőrszazadosod, a felszabadulás utón megdöglött. Ezzel is szerencséd volt. kellemetlen lett volna, ha a népbiróság elé állítják ós vallani kezd...mondjuk* egy olyan bíróság előtt, miül Jóska az ügyész.../furcsán, nyekergőn felnevet/. /egykedvűen/, azerencsém volt, lelőtték. Azt sera tudom ki, azt sem tudón, miért...Oda se figyeltem, amikor mesélték. Azt megértettem, nogy helyettem lőtték le...Ez nekem elég volt. A többire nem emlékszem. urá ser; , лгга a hajnalra sem. Akkori magamra sem, csak apái? kinyújtott, hófehér, bagó szagú kezére, a vágón nyílásán, már akkor olyan volt, mint egy szellemkéz4 Ls hogy kölcsönösen megcsókoltuk egymás kezét... A búcsúra emlékszem, serami másra...Azóta kerülök mindenféle bucsut, de még az olyan találkozásókat is, amik búcsúra vezethetnek... Te mindig elkerülted u tragédiákat, igen, mindent elkövetek, hogy elkerüljem a drámákat, iiajros, a drámák nem mindig kerülnek ki engem. Néha semmiképpen sem tudok kitérni a végzetes események útjából..üékszem, az ostrom utón egy német katona hullája hevert napokon át a korina kapuja előtt. Mindenki megnézte, én addig haboztam, amig el nem vitték.