Művészkocsma; Q 5831
- 27 ügy éltem végig a háborút, hogy egyetlen hullát sem láttam. Ez is szégyen! Azóta láttam a halált...és az élet minden ize megkeseredett a számban. Üt sem gyászoltad el tisztességgel, a férjed. Bem jártál feketében, gyertya helyett, a cigarettákat gyújtogattad, egyiket a másik után és cseresznyepálinkát iszol ma is az emlékére, őt miért nem tagadod meg? ü miért kivétel? Mert ő tett téged kivételezetté, ugye? hs azt hiszed, ha ugy beszélsz róla, mintha élne, tréfálkozva és tiszteletlenül... Nem a halálát, az életét tisztelem. Amikor élt, sose rajzoltad le. De amikor vége volt, hazamentél a kórházból és egy skiccet csináltál róla, titokban. Azt hiszed, пега tudom? Megtaláltam a noteszedben. . .később meg ráismertem egy vidám kerámia figurádban. Bem igaz, nem akkor csináltam a skiccet, amikor meghalt, hanem évekkel később, emlékezetből. Gyengén is sikerült. Bár mindent lerajzoltam volna azonnal, a háború alatt is. De ahhoz is gyáva voltam.. .akkor. Csak annyi erőm maradt, hogy jóságos legyek a betegekhez, meg a bujkélókhoz. Krumplit loptam nekik, odaadtam a kenyeremet. Neked mindegy volt, hogy nyilas, kommunista, bujkáló, zsidó, németbarát méltóságos ur, németgyülőlő hazafi, te egyformán jó voltál mindegyikhez. Llég undoritó.