Művészkocsma; Q 5831

- 16 ÁL ov Dóri az asztalon ül, Ölében а pepita füzet. Elmélyedt figyelemmel olvas. Ieixette a magnóból az iménti érzelmes nápolyi dalt hallani. A szobában Paula már rendet csinált. A nyitott bőrönd eltűnt. Dani jön le a lépcsőn a manzárdból, Lididtől. Kezébm kis táskarádió. Ariikor meglátja Dórit, megáll a lépcsőn és hirtelen bekapcsolja a rádiót, klasszikus zenét hallani. Dóri felkapja a fejét. Felerősiti a magnót. Nézik egymást ellenségesen. Közben a kétféle zene párbaja. Dóri: Azt várja, hogy én kapcsoljam ki? Dani: Engem neia zavar /lassan jöh lefelé/, birom a káoszt. Dóri: hol van itt káosz?...ín csak a magam zenéjét hallom. Л magnó, mintha nem is lenne. Doni: /már lant van/, helyes. Akkor felerősítem /hegteszi. Pokoli hangzavar/. Dóri: Kellemes. Dani: özórakoztató /leül az asatalnoz, maga elé teszi a harsogó rádiót/. Dóri: Kérdés, hogy Lidia meddig bírja. Dani: ú a csendet szereti. Dóri: A mozdulatlanságot, Az eseménytelenséget.. >,ég egy fogorvosi várószobában is szívesen üldögél, csak ne történjék semmi. Dani: /hirtelen feláll, odalép hozzá, /üallgatózunk, kislány? ... bpioükodunk?... Dóri: Csak olvasgatunk. Tanulgatunk.örténnlnet»• .Ebből az ócska íüzetből /olvasiii kezd/.. raár csak egyet kívánok: ne történjék semmi.