Művészkocsma; Q 5831

- 17 Dani: Miféle füzet ez? Dóri: Lidia naplója. Akarja, hogy folytassam? Dani: Folytassa. Dóri: Lenne szives elhallgattatni azt a vackot? Dani: Ls a magnó? Dóri: 11a maga kikapcsol, én is kikapcsolok. Dani: /kikapcsolja a rádiót/Tessék...olvasson... Dóri: /elhallgattatja a magnót/ín győztem. Elismeri? Dani: Olvass, te varangyos béka! Dóri: kérem, csak magázzon, amig vissza nem tegezem.Ahogyan megállapodtunk. Dani: Bem állapodtunk meg semmiben. Dóri: kert,ha újra tegezni kezd, én is újra ugy köszönök: csókolom, Dani bácsi... Dani: Egyhangú a szöveged, bébi. Ls Ízetlen, mint a tejbegriz. Dóri: Lidia szövege különb, elismerem, hallgassa, /olvas/. "Lég azok az érdekességek is fárasztanak, amik velem történnek meg. Legjobban szeretek tétlenül ülni és várni...ülni és várni. Egy fa alatt nyáron, egy cserépkályha mellett, télen. Az élet válságos pillanataiban mindig a mozdulatlanságba menekültem, halottnak tetettem magom, mint életveszélyben a vadállatok" /becsukja a füzetet/. Jó, mi? igaz, hogy a hangunk hasonlít? Dani: A maga szája, olyan, mint egy ragadozóé. A szájával elront minden,különösen,ha megszólal. Dóri: Ez csak szövegmondás kérdése. Tanítson meg Lidia szerepére. ..ebből a füzetből. Dani: Velem nem fog szinházasdit játszani. Abból nekem ele-