Művészkocsma; Q 5831

- 12 angolul beszélek hozzá és magázni fogom, mint ahogyan б szokta tenni a régi barátaival... Az itthoni magyarokkal persze. Azt hallottam róla, pimaszul viselkedik velük...De én hiába kezdtem el angolul beszélni, ő rögtön letegezett és magyarul válaszolt. . .Már amikor felismert.. .Mert az első pillanatban, ott a kiállításon, azt se tudta, ki vagyok. mojL. Dóri: Igaz, hogy véletlenül találkoztak.. .és hogy Mihály az első pillanatban nem ismerte meg? Paula: /hevesen/. Sző sincs róla, Mihály rögtön megismerte. /keserűen/Ott állt a auzeum előcsarnokában, rajongóitól, tanítványaitól, széplelkü milliomosoktól körülvéve. A műkereskedője messziről, egy másik sarokból figyelte minden mozdulatát, mint a pók az áldozatát. Lidia pedig ment feléje, közeledett, mint a végzet...De Mihály csak pimaszul továbbfolytatta a beszélgetést a sznobokkal,és ugy nézett Lidiára, mint egy élettelen szoborra.. .Amikor Lidia odalépett hozzá, hogy üdvözölje, magyarul persze, Mihály olaszul válaszolt és magázta. Lidia csak nézett rá, fagyott mosollyal, aztán sarkonfordult és otthagyta., Akkor a műkereskedő utánaszaladt, bocsánatot kért helyette és azt hazudta, hogy Mihály nem ismert rá. Lidia el akart menni anélkül, hogy a képeit megnézte volna, de Mihály egyszerre ott termett, és elállta előle a kijáratot. Az arca lángolt az izgalomtól, Lidia pedig szoborszerben hideg maradt.