Művészkocsma; Q 5831

- 13 Paula meséje alatt az első szin fokozatosan elsötétedik. Mire az utolsó szavak is eliiangzan.uk, csak a felső színhelyet látni. Lidia mór nem Iii háttal a nézőtérnek. Profilban ül a rajztáblája előtt, nem dolgozik. Nem figyel Danira sem, merev és szoborszerű, mint Paula meséjében. Manzárd Dani: Lidia: Dani: Lidia: Dani: Lidia: Dani: Lidia: Dani: Lidia: Dani: Lidia...Ne a fogasra nézzen, hanem rúm. /feléled, visszafordul és újra rajzolni kezd/Ne haragudjon. Maga újra beleszeretett. Én nem szoktam beleszeretni...Már rég nem szoktam. Talán maga volt az utolsó, akinél azt hittem...Szerencsé re mindent elkövetett.. .talán akaratéin, vagy tudtán ki vül...Nagyon hálás vagyok magának: megóvott attól, hogy nevetségessé váljak. Maga volt a legfontosabb nő az életemben. Kár, hogy nem akkor mondta. Én sem akartain nevetségessé válni. Nem nagyon érdemes erről már beszélni, persze. Sokkal érdekesebb téma, Mihály - a világsztár...De ne mindig a képeiről beszéljen, a művészetéről. ..Teszek a művészetére...Azt mesélje el, mi történt ott kint maguk között. Tulajdonképpen semmi. Semmi lényeges. Vacsoráztunk a tengerparton és nagyon kellemesen beszélgettünk. Kellemesen?