Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

- 154 b/Klyteimn.:/ hogy beszéljek hozzá. Én tudtam, mennyire hiu, mennyire üres, mennyire köznapi. Azt mondtam neki, hogy ő a született szerénység, a kiválóság és a nagyszerűség. Kiért? «ő* És amikor dadogva, szánalmasan erősködött, hogy ez kevés, megesküdtem, hogy 5 isten! Királyok királya! Az egyetlen mentség erre a jelzőre, hogy igazolja a gyűlölet gyűlöletét... Tudod-e Elektra, mit tettem elindulása napján, amikor még látni lehetett a hajóját? Föláldoztam a leggöndörebb kost, a legkuaza-szőrübbet és éjfél-tájban a trónterembe osontam titkon és kezeidbe fogtam a jogart!... Kost mindent tudsz! Himnuszt akartál az igazságnak« legszebbet hallottad! Воовавв meg, ó apám! Jöjj, királynő! Előbb fogják meg ezt a lányt és kötötték meg. tfegboosájtod-e apám valaha is, hogy ezt végigfriallgattara?... Hát nem kell-e meghalnia, Egisztosz? Ég veled, Elektra! Öld meg őt Egisztosz, és megbocsátok neked Elektra: Egisztosz: Klyteimn.: Elektra: Egisztosz: Elektra: