Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

- 1о9 /Klyteimn,: Jg \ Elektra; Klyteimn.: Plektra: Klyteimn,: Elektra: megtudd« életemben minden rideg volt hozzám, akár a saját lányom, élte első nap/ ján. Házasságom első percétől kezdve зоhasem voltam egyedül, sohasem volt magányom. Csak a közmenetek alkalmával jártam az erdőben. Meg a testemnek sem volt pihenése. Egész nap súlyos aranyos ruhák boritották, éjjel meg a király. Mindenütt bizalmatlanság, még a tárgyakban, az állatokban, a növényekben is. Gyakran, amikor elnézegettem a palotakert hársfáit, amint mogorván, hallgatagon álltak, édes-illatosan« azt mondtam magamban: olyanok,mint Elektra, születése napján. Soha még királynét nem sújtott annyira királynék sorsa, a férj távolléte, a fiuk bizalmatlansága, a lágtfok gyűlölete... Mi maradt nekem? Ami a többieknek: a várakozás, A várakozás!... De mire?... A várakozás borzasztó. v Az a várakozás lehet talán borzasztó,mely téged e pillanatban fejtagat. Te meg tudnád mondani, hogy kire vársz? Én már nem várok semmit, de tiz évig vártam az apámat. Az egyetlen öröm, amit a