Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

- 142 bén már eser ajándékot is. Mind hiányos volt, nem Jöttem rá az összefüggésükre, de ma éjjel, az alvó Oresztesz mellett megtudtam, hogy mindegyik ajándék ugyanaz volt. Ajándékba kaptam a hajóvontató hátát, amint a hajóját huzzaj a mosónő mosolyát, amint munka közben kiegyenesedik és szemét a folyóra függeszti. Kaptam egy kicsi kövér gyereket, egészen mezítelent, amint aiyja és a szomszédok kiabálása közben szalad át az utoni ajándékba kaptam a szabadon engedett rab madár kiáltását, és a kőműves kiáltását, aicit egyszer leesni láttam az állványokról. Nekem adták a viz sodrával küzködő, majd megtörő vízinövényt, és nekem adták a beteg fiatalembert, aki köhög, mes&lyog és köhög. Nekem adták szolgálón piros arcát, amint reggelenként pufókan lihegve élesztgeti tüzem hamvadó parazsát... Én is azt hittem, hogy nekem adták Argoszt. Mindazt, ami Argoszban szerény, gyenge, szép és nyomorúságos, de az előbb megtudtam, hogy nem adták nekem. Azt hittem, hogy valóban nekem Ígérték minden szolgáló minden orcáját, akár kerek, akár