Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

Akit szememmel még nem * áttan. Engem Törvénybe hivtak, oly birá- elé, Kik nem lehetnek egy rangom velem, Kiket biráimul nem vállalok«, Erzsébet és én egy törzsről szakadtunk Mi rangra,nemre egyezünk. Előtte, A nő, a testvér, s királynő előtt Megnyílna szivem.Gyakran bizta eddig A hírnevét, a sorsát férfiakra, Akik bizalmát meg nem érdemelték. De volna még egy más kegy is, mit kérnék. Csak szivtelenség mondhat rá nemet. Már rég esengem börtönöm sötétjón A lelki vigaszt, Krisztus vigaszát. Ha tőlem elrabolt hatalmat, napfényt, S már életemre tör, mégsem kívánja A mennyek ajtaját elzárni tán. Kívánatára majd az esperest ... /élénken közbevág/ Kern kérek abból. Én papot kivánok, Tulajdon egyházam hitén levőt. De Írnokot, s jegyzőt is küldjenek, Kik feljegyezzék testamentumom, Mert ennyi kin, s a hosszú rabság, Megőrli testemet, s ugy érzem immár: Kevés napom van hátra, életem Lassú halódás.