Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- so LEICESTER: ERZSÉ3ST: LEICESTER: ERZSÉBET: LEICESTER: Bezzeg megadta sorsa Máriának, Hogy sziv szerint válassza fórjurát. Kedvére élt, irigylésemre méltón, Fenékig itta kéjek serlegét. Fenékig issza most a bánat kelyhét. Sosem latolta, mit teszélnek róla, Nagykönnyen élt, mert nem vállalt igát. Mint én. Pedig tehettem volna én is, Örömre ón is tarthatnék igényt, De én kötelmeimnek rabja lettem. A férfiak mégis körülrajongják, - \ Mert no akar csak lenni, semmi más. A vén Talbot is, lám, hogy tüzbejött, Mihelyt a skót asszonyra tárt a szó. \ Ne ird rovásra, őrizője volt, S a nő hízelkedéssel nyerte meg. És hát valóban oly szép lenne ő? Annyit dicsérik nékem azt az arcot, Hogy már szeretném tudnij mit higyjek? A szó hazudhat, festmény hízeleghet, Én nem hihetnék már, csakis szememnek. De márt e furcsa nézés? Képzeletben Melléd helyeztem énpen Máriát, Mit is tagadjam: ón örülnék annak, • Ha meg lehetne tenni ugy titokban, Hogy szembe láthatnánk téged, meg őt. Győzelmedet csak akkor élvezhetnéd!