Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019
I I 1 bjJUX HANNA: PAULETj HANIJA: Miért ijfeLgylik ezt a pár cä A sorscápásban önma| Minden n^mes sziv, mégis visszasírja Az élet fpi'ócseprő díszeit., Hin dolgokhoz forditják a szivot, Melyhez íagábaszállás illenék,, A bűnre forkos, zsiros életért jSél tó v el ekl iaJLnség ós ai^aat^,,.,..^^ Hogyan bljnözne ennyi gúzsba téve? 7 A gúzs szoros lehet, de ő kezét Kinyujtvs|, Angliára dobta A lázadáá tüzes csóváját* Nem bujtotealjta ő négy fal közül Királyölélnol k átkozott bűnére Babingtonf; 4 s a fő-bitangot, Parryt? hogy vérpadok sorát solják manapság nálunk, gy lesz, mígnem vérpadon Miatta Voua, Vég nélkü S ez mind Vezekli miadett 6, a bűnös asszony. 0 átkozott liapU melyen angol partok Vandógül ujjongták e szép Helénát. Vendégül ujjfpngták, vendégül,őt?! Szegény boldogtálan! mióta csak Lábát e foldr^ tette, mint hazátlan, Oltalmat esdv^ vérség jogcímén, W. < Rabságban él Hörtönfalak között, Királyi rang é§3 népjog ellenére. Szép ifjú esztendői itt sorvadnak,
