Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- 45 Az irgalom s a kényszer egyaránt. Urak «c. /A lordok el. Erzsébet az ajtóban visszaszólítja Mortimert./ Sir, Mortimer, egy szóra még! /néhány pillanatig kutató tekintettel méri végig Mortimert/ A hetyke bátorság s az önmérséklós, Melyet mutat, korához meglepő. A színlelés nehéz művészetét KI ily korán elleste: nagykorú, A próbaéve nem tarthat soká. Megjósolom, hogy nagyra hivatott S ha ugy kerül: tudok majd tenni tóla, Hogy jóslatom valóra váljon egykor, Felséges úrnőm, mindenkor tiéd Egész valóm, minden, mi tőlem telhet. Ön Angliának ellenségeit Kileste már. Halálosan gyűlölnek. Sosem szakad meg vire3 tervelésükj Mindenhatónk eddig mellettem állt. De koronám örökkön ingadoz, Mig 5 e földön ól, a vakbuzgókat Heviti 33 reményt táplálgat bennük. Nem él, mihelyt te ugy parancsolod, Nem ugy, uram! Hiába véltem én: Célnál vagyok, - csak kezdeténél tartok. Az volt a tervem: működjék a törvény, S közben kezem vértől szabad legyen.