Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

J 36 "" TALBOT: BURLEIGH: LEICESTER: ERZSÉBET: Másképp beszél most, mint akkor beszélt, Mikor kapott még elmerünk után, S hlzelkedől már ugy szólították, Mint mindakét sziget uralkodóját! Tanácsadóim, megbocsássanak: Szivem facsarja, mélabuba ejt, Hogy ily mulandó minden földi fény, S a rémítő sors, minden emberé. Fejemhez ily közel rebbenti szárnyát. Úrnőnk, szivedhez Isten ujja ért. A? égi mozdulatnak szót fogadj! Emeld fel azt, ki mélyre süllyedett. Mint angyalarcú fényes látomásj A börtön éjjelébe szállj alá Ne tántoríttasd el magad, királynő, Egy érzülettől, mely dicséretes, De tévedésbe visz. Te dönts magad, Ne másra biza, ne nézd: ki mit sugall. U ak, maradjunk meg kimért körünkben. A bölcs királynő arra nem szorul, Hogy oktatást kapjon: ml méltó hozzá? A két királyi nő találkozása Külön dolog, bíróságot nem érint. A skót királynőt országunk törvénye ítéli el, nem úrnőnk. Rajta áll, Hogy ő kövesse lelke szép szavát, ítélkezésünk ezzel el nem csorbul. Mehetnek lordjaim. Módját keressük^ Hogy mérlegünkön kellő súlyba jusson