Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- 43 BURLEIGH: PAULET: BURLEIGH: TALBOT: -BURLEIGH: ERZSÉBETI Főkincstáros ur, Ugy szólt a kérés: senkinek se másnak, Csakis királynőnk felséges kezéhez! /A királynő elvette a levelet. Hig olvassa, Mortimer és Leicester titkon ráhány szót váltanak egymással./ /Paulet lovaghoz/ Ugyan mit irhát? Csak hin panaszt! S ilyesmitől a felség jó szivét Kímélni kell. Előttem nem titkolta: Azt kéri benne, mint nagy gráciát, Hogy a királynőt szemtől-szembe lássa, /hirtelen/ Szó sem lehet! Nem kár tilalmas dolgot. Az ő közelségének nagy kegyét Ne kérje az, ki gyilkosságra bujtott, Uralkodónk várára szomjazott. A végítélet már kimondatott, Fejét kiadtuk már a hóhérbárdnak. Nem illenék királyi méltósághoz Megnézni egy halálraszánt fejet, S mert ily közelség gráciát jelent, A büntetés alól feloldaná. /a levél elolvasása után könnyeit szárítja/ Mit ér az ember, s minden földi pompa! Hová jutott, lám, egy királyi nő, Ki oly magas reménnyel indult utján, A legrégibb keresztény trónra hivták, 3 egyszerre háromról is álmodott!