Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

Hadd éljen ezzel, adjon hóhérkézre, Hiszen nyugalma és halálom egy, De vallja Is meg kerteletlenül, Törvénykezést ne játsszon rut erőszak, Ne kérje kölcsön törvény pallosát, Hogy eltehessen végre láb alól. Meggyilkolhat, ám meg nem Ítélhet! Bűnét ne rejtse többé szentes szóban, Vállalni merje azt, aki valóban! /El/ Dacol velünk, s e büszke sziv, tudom, Meg nem törik majd fenn a vérpadon sem. Halála hirén - látta - meg se döbbent, Könnyet nem ontott, arca nem fakult. Nem kérte részvétünket. Tudja jól, Mily tétovázó most Is még királynőnk, S felbátorltja, hogy mi rettegünk. Mylord, e büszkeság nem tart sokáig, Ha elhárítjuk azt, amit kihasznál. Pőrében, ezt talán megmondhatom, Szépséghibák történtek, mit tagadjam? Tlchburn, Babington és az Írnokok Kihallgatása Hagyjuk, azt lovag! A szembesítés nem vitt volna jóra, Mert nagy hatalma van szivek fölött. És női könnyet nem mindenki blr el. Ha Kurl, az lmok, most előtte állna, Habozna, vallomását visszavonná, Nem mondaná ki perdöntő szavát -