Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

12. tetszeni... Hézzétek... /Az asztaltól egy széket vesz, leül/ így Ülök... az az ezüstös fátyol itt rám vetve, igy... a nyakam, a vállam ás itt... szabadon van... eddig... Jámborné: /szörnyűködve/ Addig !?... Klári: /türelmetlenül/ Ugyan anyus... ha festik az anfcert... ón akár eddig is I /Merés2 határt mutat/ Jámborné: Te... te... Irma: £ógy nyugodt anyué, mintha osak bálba mennék... Mindössze egy kicsit köröskörül le van hajtva a ruhám... Jámborné: Ki hajtotta le ? Irma : Hát ón... /Hevet/ Hem ie 6... /Int/ ő folyton beszélt... /ránéz/ testi és lelki harmóniámról. Klári: /csalódottan/ Ja ?... Ii az ? Irma: Ü, nagyon kedves volt egász 1 <35 alatt és most is... elklsért egész idáig... /hirtelen/ Pzóval, igy ülök... AZ a virág az egyik kezemben... a fátyolt tartom... és igy nézek!., /festői pózban mutatja, hogyan ült modellt/ Klári: Hagysze?U ! Gyönyörű !... Mit szólsz anyus ? Jámborné: Hát... Hadd lám osak... /Irma ujabb póza után, belenyugodva Hát... nem mondom... Ez a görög Heház lehet nekik egász nap igy tartani magukat. Klári: te a virágot kitől kaptad ? Irma: /feláll/ A virágot ?... /fölveszi az asztalról/ Jaj, itt hertrad szegény... Adjál osak anyus egy vázát... /Hézi ós igazgatja a virág leveleit/ Majd ide tesszük ezt is apa tiszteletére. Jámborné: /el balra/ Irma: Ugy tud nézni... és kérni, mintha valami nagy áldozat lett