Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

13. volna elfogadni a virágait... leszedte, ami csak a kis keitл Jükben volt. Klári: /nevet/ Te Irma... talán beléd szeretett ?... ez a Pál /Hevet. A homloka elé mutogat/ Hem gondolod, hogy egy kicsit... Lila lett...?i Jámborné: /visszajött egy virágtartóval, amelybe vizet önt és az asztalra teszi. Pzigoruan/ Remélem, az anyja ott volt veietek? Irma: /föltekint/ Mellettem nem kell senkinek se lenni !... Remélem, ezt tudod /a virágot a vázába teszi és ismét vidáman/ Különben ott volt az anyja is a másik szobában és az ajtó nyitva volt... /Klárihoz/ Be is lehetett volna zárva... Hiszen ismered... Tudod... olyan... egy olyan... olysc más, mint a többi ... Klári: /elégedetlenül, egy kis gúnnyal/ Hiszen már a neve is... /széles gesztupsal/ Gál Pál !... Egy férfit hivjanak szerintem... például... /erélyesen, pattogva mondja/ Vase Györgynek I... Vagy tudom is én... Legyen már a nevében is valami olyan... /keményen, zordul, ökölbeszorított gesztussal, gyorsan/ ... Brum I - Brum 1... De G&1 Pál I?... Irma: /kezdi rendbehozni a haját. Leveszi a homlokáról a szállegot/ Olyan jámbor szemei vannak... /Mosolyog/ Talán még jámborabbak, mint az enyém*.• Pedig én született Jámbor vagyok... /Megöleli az anyját. Kis melaekóliával/ De ne félj mama, az is maradok.•• /kezdi a hajtüket kihúzgálni/ Latod ?...Mindjárt megint a rendes Jámbor Irma leszek... /sóhajt/ Ée tudod, anya, hogy én mit gondolok ?... Azt, hogy mi itt... /körülnéz/... ezen a kis póstán... /megfogja Klári kezét/... az öcsivel együtt... olyan rekcmandirt vénlányok maradunk*.