Dalol a hegedű; Q 2654

.0 • Don Jose: Mimo: Don Jósé: Mimo: Minotti: Don Jósé: Mimo: Minotti: D

0n «Joaé : Minotti: Don Joső: Minotti: Mimo: Jó. - Tehát holnapután - az udvari estélyen, /a kezét szorongat jjy

7 Köszönöm forrón, .hálásan... Egy csókot... Természetes. - Azt nem keli kérni! - Hogy egy ilyen hero eg milyen tudatlan! /Megcsókolja./ /Aztán kinyitja előtte a balajtót./ /A balajtónyiláson, a kilincsen lógva, bepflndörödik Minotti./ Jaj - - bocsánat.. .bocsánat. Hi - a iisztespofáju. /Minottihos/ Te hal igatództál? Majd nem!, - mikor biztos volt, hogy itt emberhalál lesz! - De hál' Istennek, nem lett!.. .3őt.../jobbra int/ már újra hegedül.. .Kissé tépetten, szomorúan ugyan, de utoljára. /Buosuest", - azt mondja. Többször itt nem játszik már, - ha éhenhal, akkor se. Hagyj békén. Nem érdekel. Kan? - Mondok ón olyat is, ami talán érdekli. - Egy előkelő nő toppant be az előbb a korosmába - egyedül. Nem önt keresi? Engem? - Mért gondolod? Mert nem ugy jött ám, mint aki le akarna ülni...Izgatottan kutatva nézett körül, mint aki keres valakit... Csakhogy megütötte a fülét 3&rasate hegedűjének ördöngös zenéje...Csak ámult-bámult•..ós végül is beletemetkezett a muzsikába! - Én ismerem ezt!..Minden nő! ...ha ő rázendíti! ... Szép?