Zalai Szalai László: Farsangi esküvő; Q 2494

II

. Ii. Erzsike. Emlékszem, egyszer egy kis lány Megesküdött magának Felettünk tiszta volt az ég S jaj, vége lett a nyárnak. Szemünkbe édes könnyeket Szivünkbe szép reményeket Csalt a vágy, csalfa vágy Most is ugy fáj... F-ö

fr. Mondd a szived vár-e még,, .stb. Miklós. /belépnek b.III. Na ti jókor kezditek. László; Ne komi szkodjl Halász. Jaj oda vagyok. Végképp vég an van! Erzsike; Mi történt magával, édesapám? Miklós* Mindig ugyanaz, Éhes és szomjas. Haiáaz; Jaj! Töltsetek egy kis barackot! Ilyenkor reggel mindég ... Miklós; Ilyenkor reggel, mindig éhes és kész! Halász; Miklósi Nem félsz, hogy megver az Isten? Miklós. Ugyan, Erzsike, hozzátok már azt a reggelit. /Erzsike ei j.II./ László. /Istvánhoz/ Mióta csevegtek, Istvánkám? Miklós; Tegnap este óta. istván

: ugyan menj már! Nézd, milyen beteg szegény Imre bácsi. > Halász. oh gyere ide, fiacskám! István; parancsoljon, Imre bátyám! Halász. Mondd, te már utána vagy? István. Minek, Imre bácsfc?