Adujev-Scserbasov: Dohányon vett kapitány; Q 2385

- 5 Ssmurovi Ivánt Szmurov: Ivánt Szmurov: Ivánt Szmurovt Iván: Szmiirovs Ivánt Szmurovt Ivánt Szmurovt Ivánt Szmurovs I;

v J OB Ljuba* Szmurov: Ljuba: már mind a ketten meghaltak, Isten nyugosztalja őket. A második gazdám, a mostani úrnőm férje megtanított irni, olvasni, számolni. De amikor meghalt, az úrnőm azt mondtat most már eleget tanultál. Még tulokos leszel. Most aztán szolgálj. Azőta szolgálok. /lehajtja a fejét/ Sok dohányt adott érted az urad? Azt nem tudómé Elég baj. Ajánlom, tudd meg. Mert most barátocskám olyan időket élünk, hogy mindenkinek pontosan tudnia kell, mennyit ér. Igaz, csakhogy én tudom is, meg nem is. Hogy, hogy? Azt tudom, hogy érek annyit, mint a dohány. Csak azt nem, hogy mennyi dohányt érek. Mert az egyik serpenyőbe akták engem, a másikba a dohányt. Annyit tettek rá, amennyit nyomtam. De ki tudja, piilyen nehéz voltam? Azt mondod, még kiskorodban történt. Rossz bőrben lehettél. Nem nyomhattál sokat, /halkan/ Bizony uram, a volt gazdám szolgái ritkán laktak jől. Nem nyomhattam sokat, /lehajtja a fejét/ /hirtelen dühbe jön/ Ezt az üzletet is esak egy bojár eszelhette ki. /elkomorodik, majd panaszosan, dühösen/ legalább jó volt az a dohány? Jó. A volt'gazdám, a tréfa kedvéért megkínált egy pipára valóval. Nagyon jó volt. Szóval te még gyerekkorodban elfüstölted magad. Nem szeretem a füstbement dolgokat, de te tetszel nekem, én emberré tettelek volna - ha hozzám kerülsz. Sajnos most már nem lehet, nem ad az úrnőm. Nem ad? /iván szomorúan ingatja a fejét/ És el sem ad? /Iván megint nemet in/ Hm.... no hagyjuk. Hát csak láss a dolgodhoz. /Iván indul/ Hé, hova mégy? Megkeresem a kulcsárt. Nálam nincs kulcsár, nem azért, mintha nem telne rá, hanem mert a lányom megszokta, hogy maga vezesse a házat, /kifelé kiált/ Ljuba, Ljuba, készen vagy? /kívülről/ Készen édesapám* Hát akkor gyere és vedd gondjaidba az asztalokat, /jön,európai csinos, szerény Ízléses ruha/ Itt va-