Adujev-Scserbasov: Dohányon vett kapitány; Q 2385

HHJijWI - 6 Szmurov« 1>án: 1 juba« Iván: t. j ü! a • Iván« Ljuba» Iván* Ljubai Ivánj Ljuba: Ljuba: -áns gyok édesapád, /mögötte cselédek, szolgák jönnek/ Gyere csak /elébe megy/. Segítségedre lesz a Szvinyinék kulcsára, /halkan/ Ne idegenkedj tőle, mert ha szolga is, helyén van az esze. /Ivánhoz fordul/ Mára a lányom lesz az úrnőd, /indul, visszafordul/ Szávai dohányon adtak-vettek? /Iván bólint/ léged, hm... /fejét csóválva kimegy/ /mélyenmeghajol/ Mit parancsol úrnőm? /méltóságteljesen/ Nézess utána, rendben van-e a terítés, /itán int, néhány cseléd az asztalokhoz indul/ Ügyelj a lámpákra, van-e bennük elég olaj-*-., /iván int, megint indulnak, páran/ És jelentsd, hogy., /halkan kétségbeesetten/ hogy kerültél ide? /halkan/ Nem a magam jószántából. Nem is mertem volna /hirtelen a cselédség felé fordul/ Menjetek már azért az olajért. /megint halkan/ Nézz a szemembe. Nem a te ötleted volt ez? /a szemébe néz, aztán lesüti pillantását/ Én csak felhasználtam az alkalmat« megmondtam az umőmnek, illendő volna segiteni ma a jószomszédság révén. Meg aztán megmondtam, hogy megnézem réltóak-e hozzá a vendégek. Ha igen, akkor érte küldök. Hogy mertél ilyet csinálni anélkül, hogy megkérdezz előbb? Igazad van úrnőm." De látni akartalak. Nem tudok nélküled élni. Hallgass, /zene/ Igazad van, te a gazdag Szmurov lánya vagy, én pedig csak egy rab egy dölyfös bojárasszonynál. Csupa gyötrelem az életem már egy esztendeje, /hevesen/ Hat igy akarsz tovább is élni? Éjjel az ablakom alatt sóhajtozni, nappal a koritésnél sugdosódnif Hát élet ez? Ez a szerelem? Én azt hittem, a szerelem az, ha mindent elfogad és mindent odaad az ember. Iván-Ljuba. # 0, milyen nyugtalan szegény szivem miért, hogy csak szenvedés vár rám? Sirni a fájdalom könnyeiben szüntelen vágyódni szótlan árván t ű száll el szabad madár engem bilincsbe zár ez a szomorú sors hün, ha felém hajolsz hiába -