Adujev-Scserbasov: Dohányon vett kapitány; Q 2385
- 32 Nini che: Mouton: Ninicho? Mouton: Iván: Anton: Iván: Ivan: Hallja nadane, még egy ilyen beszélgetés és mindent megért a nyelvünkön. Monsieur, báraikor boldogan ál T lok szolgálatéra. / el/ Micsoda férfi. /lassan feláll leveszi kötényét, süvegét, gondosan összehajtja és méltóságteljesen átadja Ninlchenek/ Tessék madame. A holmimat és a béremet szíveskedjék átküldeni a Hold és a Tükörtojásba. Érdeklődjék e kitűnő fogadó még kitűnőbb főszakácsa után, vagyis utánam. Szóval igy vagyunk? Tudtam, hogy már régen csalogatják oda. De nagyon téved, ha azt hiszi, nem bírom ki myga nélkül. Majd megmutatom, ho^y nem fa le j tett "n még el a szakácsmüvészetet. Keke utanam. /és bevonul a konyhába, a boldogan sugárzó Kekével,/ /megfenyegeti őket és el az utoóra, szünet,. A zene megszólal, Iván dalának eiözenéjére uj meghosszabbított formában alatta melodráma/ /jön* szép francia ruha és paróka van rajta. Hóna alatt mappa rajzokkal és rajzszerszáraokkal. Mindent óvatosan az egyik asztalra tesz a földgömb mellé, aztán felmegy a lépcsőn, kopog Anton a :<• .*•. / Uram, Adton ur. /kinyitja az ajtót, abban a pillán natban egy cipő repül feléje /Tessék felkelni, Már későn van. Mindjárt megérkeznek az urak az Akadémiától. Addig elmondom, mit tunito-ttak da» /hangja kintről álmosan/ Jő, jó, mindjárt. Tisztítsd ki. /a másik cipó is kirepül a szobából/ /felszedi a cipőket, lejön és leül a lépcső alsó fokára, hozzáfog a cipőtisztításhoz/ Iván dala. Miért, miért, ki tudja miért miért szenved egy ember a másikért? Miért, hogy egyikünk gazdag ur A másik a porba hull? A módos sorsa örökös áldomás van háza, foldja száz De mindenéből mi jut neked? Csak sáros cipője semmi más. Az életedben más fény sosicsen hát fényesitsed szépen. Csak jönne végre már a hajnal lesütne rám a fénysugár hogy indulnék diadalmas dallal mosolygó arccal feléje már Csak ütne végre már az óra csak hallanám harangszavát a szabadság lemosolyogna a porba s nem lenne többé szolgaság!
