Adujev-Scserbasov: Dohányon vett kapitány; Q 2385

- 33 Anton.: Iván: Anton: Iván: Anton: Iván: Anto»: Iván: Anton: Iván: Antom Iván: Anton: Iván: Anton: Csak turd el, tűrd el akármi ár a szolga nem ember - garast sem ér Hiába tied az értelem csak görnyedj a térdeden nem Illet téged a tudomány 84MB Q%%fcen, sem leány 8 ha falaméled szolgafejed Ugá*ol «gypár topán Tisztítsd Iván hisz fényt kiván hát fényesítsd szépen Csak jönne 7Ógre már a hajnal /stb. refr. végig aztán/ /lustc-n ásítozva lejön Ivan mellé, odanyújtja neki a lábát Iván felhúzza a cipőt rá/ No, halljuk, mi volt ma a lecke? Egy kétárbócos korvett vitorláinak a rajza. Minden hallgatót név szerint hivtak fel. Micsoda? Hiszen akkor engem is kihívtak. Igenis. És mi történt? Elhangzott a jelen és bemutatásra került a rajz. Ki jelentkezett helyettem? Én. /tktilen haraggal/ Te? te kutya? Te mertél helyettem jelentkezni? Azért, mert megengedtem, hogy az egyenruhámat viseld, a nevemet is használod? Es kinek a rajzát mutattad be? Az enyémet, /odanyújtja a rajzot/ Mutasd. Na, erre kíváncsi vagyok. Ehe, valamit ideirt a professzor. Ma-byiffck. Mi lehet ez a manyifik? Miért nem ismerem ezt a szut? Hát igy tanitasz te engem? Ismeri méltóságod. A minap ezt kegyeskedett Marquise de Courcie fogata után kiáltani, /megcsókolja az ujját/ Magnifique, magnifique. Aha. De hiszen ez akkor azt jelenti, hogy nagyszerű. Pontosai azt. No látod,te tökfilkó, igy tanulok én. Egye fene, megbocsátom, hogy a nevemet használtad, de most először és utoljára. Jól jegyezd meg.