Adujev-Scserbasov: Dohányon vett kapitány; Q 2385

- 25 Ljuba: Iván: Ljuba: Szmurov % Ljubaj Szmurov? T.iuba: Szmurov: Ljuba: Szmurov: Kar: Nem értem mit beszélsz, mivel vádolsz? /vele egyszerre második szólam/ Ne kérdd tudom,-hogy el kell tűnnöm /folytatja/ A szivemet Jcönnyedén odadobod egy fényes-névért? Hát jó/hísten áldjon adjojr 3ok boldogságot. az én sorsom oly sötét, it a te árulásod, /kirohan/ Jajj a szivem megszakad ^féjem szédül (MintaMc^s,/így vág e búcsúszó Jaj, mi történt? /végleg becsípett, táncolva közeledik Muh'hoz/ Lányom, lányom szép'aranyvirágom nagy szerencse állt a házhoz kézfogóra, csókra vár lányom, lányom, 3zép szerencsés lányom nincs nagyobb a násznagyodnál mert tudod e ki az? Maga a cár. v /próza, kétségbeesetten/ Édesapára, térj magadhoz. Mond kinek igért el engem a cár? /ének./ Ej, te kis ravasz. Még megharagszom rád hát mondd kivel suttogsz kertfalunkon át? S még én mondjam, kivel lépsz a pap elé? S aztán kié leszel? /büszkén/ Kinek adott engem a cár? Hát Anton Szvinyinnek adott a cár. /mint akit lekaszáltak, a földre zuhan/ /egy pillanat alatt kijózanodik. Szünet, Ebbe 'hirtelen beletör a vidám lakmározó. O.c; end. too ras a a/ Harminc matróz és a szakács tengerre szállt! Hej keletre cl bátran zord habok árján át! Függöny,