Adujev-Scserbasov: Dohányon vett kapitány; Q 2385

- 12 Szmurov: Akaki; Szmurov: Akaki: I^án: Szolga« Akaki: Ibojár I II. " III." IV. « I- "bojárt II. " III

.« I. " II. » III." IV. » I.II.III.» IV.bojár: Nem vagy vendég? Nem. /megérti/ Hát ha nem vagy vendég kedves tanítómesterem, ne vonakodj elfogadni ezt a poharat. Kedvenc italod, holland grog. Most megértettél, /iszik/ /az előtérben halkan egy szolgának/ Sztmyka, szaladj haza a szomszédba, jelentsd a bove&asszonynak, hogy a vendégek méltók hozzá, átjöhet Át,/ /elsiet,/ /eddig ivott/ Nos bejárok, üljünk asztalhoz és kezdjük meg Bacchus Istennel hatalmas harcunkat, amely addig tart, amig tisztességgel el nem fekszünk. /a^vendégek zajosan elhelyezkednek az asztaloknál az előtérben négy bojár sötéten tekinget egymásra/ is itt vagy oojár? Azt mondtad, nem megyek el a kalmárhoz, sőt nekem is azt ajánlottad. Te beszélsz? Hiszen még a családod is elhoztad. Hogyne jöttünk volna el, amikor Akaki szigorúan elrendelte, ö pedig noha részeges fráter, nagyon eszes fickó. Péter volt nevelője, s a cár láthatólag kitünteti. He-j , micsoda idők.,, egy részeg titkár parancsolgat a bojároknak, az orosz cár holland hajósokkal angol seritalt nyakal, egy jöttment kalmár pedig egész Moszkvát vendégül látja. Be a vendéglátós, ahogy látom cárhoz illő. Cárhoz illő, az igaz. De ha elgondolom, hogy mivel traktálja a cár az egész igazhitű Oroszországot, egy falat sem akar lecsúszni a torkomon. Itt a végitélet napja. Egész Moszkva tele van jöttment ismeretlen emberekkel. A mult héten az udvarnál beszélgettem ögy emberrel, akiről azt;Pa kiderült, hogy közönséges kereskedő. Végromlás. Mondom, hogy itt a végitélet napja. Micsoda idők. Mit tegyen az ember? Már azon gondolkodom, hogy... /összedugják fejüket/ Hogy? Beszélj, /nagyot sóhajt/ Hogy elhagyom Moszkvát.