Csíky Gergely: Kaviár; Q 2362

- 4 Tivadar: Megszöktél? És mit csinálsz itt? János: Ujsáiiró leszek! Holnap mór állásba is lépek! Tivadar: Szörnyű! Firkász akarsz lenni? Az nem hivatás. Apád nem engedi• János: Most lettem nagykorú, megtehetem, Tivadar: Kitagad az öreg. János: Azt aem bánom! De holnapig még titoktartást kérek! Tivadar: No jó! Most már nem félek hogy elárulsz! x'it oktartásórt titoktartás. János: Áll! /kezetfognak/ Tivadar: /gyanakodva/ Te ezért jöttél Pestre? János: Mondom: iró szeretnék lenni! Önálló ember, Tivadar: Miért olyan sürgős neked az önállóság? János: Bevallom - egy leány miatt. Szeretem, el akarom venni! Tivadar: Nocsak! Hogy hivják? János: Mariskának. Tivadar: No, nem ép előkelő név! János: Nekem jó. Az egyik nagynénje is ugy hivja, A másik Micssifték becézi, a harmadik a hangzatos Marie néven titdálja. Tivadar: Három nagynénje van? János: Három. Három sárkány. Marika tudniillik árva gyerek. Szülei helyetrez a három nánjo neveli és őrzi. Tivadar: És hogy kerültél össze velük? János: Malackán. Ott van birtokuk a szomszédban. Megismerkedtem velük ós megkedveltek. Beálltam hozzájuk afféle házi titkárnak. így közel lehettem Mariskámhoz, találkozhattam vele. Persze, sohase egyedül, mindig csak felügyelet alatt Tivadar: Mesebeli hercegkisasszony, akit három sárkány őriz. János: De még milyen furcsa sárkány. Elég az hozzá, hogy a nénik kegyükbe fogadtak és most az egész osalád Pestre jött látog tóba .. én is volük jöttem.