Csíky Gergely: Kaviár; Q 2362

Tivadar: Ahá! Értem! Itt remélsz jobban összemelegedni EJariskáddal? Egy kis kalahd, egy kis kaviár, mi? János: Nem. Csak e y kis enfceri beszélgetés négyszem között, etikai nélkül. Hisz arról van szó, hogy megkérem a kezáfc. Tivadar: A néniktől? János: Először tőle, magától, aztán a néniktől. Tivadar: És ha nem adják? János: Akkor is elveszem - ha ő is ugy akarja. Lesz munkám, kenyerem, megélünk mi a jég hátán is! Tivadar: Idehallgass, öoskös, elmesélem én is. Bizalomért bizalom! de el ne mond a feleségemnek. János: Ne féljen, Tivi h esi! Tivadar: Szóval., hát .. magszöktem a házi sárkányomtól. János: Otthagyta Czili nénit? Nézze még az ember. Tivadar: No, no, cak rövid időre, mig kimulatom magamat .. Pályázatot hirdettek egy uj gyógyszertárra. Kondom Csilikémnek: ez jó lenne nekünk, öizóny jó» mondja Czilikém ón is nagyon szeretnék Pesten lakni. Tudod mit? - mondom én - fölmegyek Pestre ós sorra járom a hivatalokat, talán megkapjuk. Czilikémnek tetszett a terv, csakhogy Ő is fel akrt velem jönni. Hisz tudod milyen erőszakos! Alig tudtam lebeszólni. Végre mégis sikerült, otthon maradt, egyedül... eresztett el. Esküvőnk óta először! Micsoda öröm! Teringettót! Végre szabadon! Felhasználom aZ alkalmat, kimulatom magamat! János: Ejha! Tivadar: Mus áj kérlek! János: Muszáj? Ugyan miért? Hisz Tivi bácsi otthon olyan szolid ember!