Csíky Gergely: Kaviár; Q 2362

Vendéglős: /Tivadarhoz/ Óhajt valamit uraságod? Tivadar: óhajtok ... Ah, igen,,, óhajtok egy szivet! Vendéglős: Sziv az nincs, de máj az van. Sertés, borjú és libamáj. Tivadar: Süsse meg. Vendéglős: Parancsára! /indul/ Tivadar: Nem kell! %yik nem kell! Lilly: /közben puderezte magát/ Pincér! Vendéglős: Kérem én a ven#óglős vagyok! Lilly: Bánom is ón! Pincér, itt a felöltőm a széken. Tegye el míg visszajövök, /a rácsajtónál megáll ós hosszú pillantást vet Tivadarra/ Nemsokára visszajövök, /el/ Vendéglős: /a felöltőt felveszi a székről, nézegeti/ Bár visszásé jönnél /fii a konyhába/ Tivadar: /egyedül/ "Még visszajövök" - háromszor mondta - rám nézett - milyen szemek! Megvárjam, vagy utánamenjek? .. Ah! itt a kaland! A kaviár! Máris pezseg a vérem! /utá

= nanóz/ Milyen pikant nőszemély. Most a fasorban s 'tál és bizonyosan epedve gondol rám - szeméből láttam! ugy van. Bátorság! Utánamegyek! /az ajtó felé siet, megbotlik, beleütközik a belépő Barna Jánosba/ János: Mit látok! Ti

vi bácsi! Tivadar: János! Te vagy? János: Mit csinál itt Tivi bácsi? Tivadar: • /zavartan/ Az állatkertet keresem. János: Láttam, éppen egy csinos kis vadállat után fut. Tivadar: Majd adna nekem a feleségem. János: Hát Czili nagysámot nem hozta fel Pestre Tivi Bácsi? Tivadar: Pszt! Inkognitó vagyok itt .. Meg ne mond a feleségemnek Hanem te mit keressz itt János öcsém? Amint tudom, édes apád Barna barátom a malackai uradalomba adott prakszis ra.