Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2133

31 Vőlegény: Inas: /kifelé indul/ Hát siessen. Hozza. Hadd dugjam bele a fejemet. Viszem méltóságos ur, kezét csókolom, /mikor a vőlegény hátat fordit, röhög, boldog, gúnyos grimaszt vág utána./ 15. jelenet Voltak, a komorna Komorna: /sebesen jön a jobboldalon, nem veszi észre a vőlegényt, az inashoz/ Pfü! Ennek a napnak is vége! Lefektettem a kisasszonyt! Vőlegény: /már az ajtón tul, meghallja a komorna hangját, visszafordul, újra bejön a szinre, a szeme rátapad a lányra/ Igaz, Lici, hogy maga férjhez megy ehhez a Lajoshoz? Komorna: /kacéran/ Most ugy van méltóságos ur. Ha tisztességesen viseli magát. Vőlegény: /Kis szünet után, mely alatt, mint egy éhes farkas, mohón gusztálja a lányt/ Ejnye....a menyasszonyom biztos sajnálni fogja... Komorna: /hizelegve/ Én is ugy sajnálom a komteszt. Olyan nehéz lesz elszokni tőle. Inas: /aki borzasztó kinosan, féltékenyen figyelte a lányt is, a vőlegényt is, keservesen/ Hát persze méltóságos ur kérem. De tetszik tudni méltóságos ur, ez mégis csak cselédsors. - Ha majd kertészné lesz belőle... Vőlegény: /szórakozottan/ Hát persze... /tovább nézi a lányt, látszik szeretne kikezdeni vele valahogyan, de hát mégsem lehet a mátkája előtt. Végül is lemond az