Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2133

32 Koinorna : Inas: Komorna: Inas: Komorna: Inas: ügyről. Legyint, majd az inas felé őszinte bosszú­sággal./ Hogy az ördög vitte volna el magát, Lajos! /sebesen el balra./ /nagy asszonyi diadallal, hencegve az inas felé/ Látta, hogy gusztált? /hangsúllyal/ A "vőlegény" ur ! A vőlegény uri Na, szép kis vőlegény! Mind asszo­nyok után ácsingózott. Hogy keritsek neki valami parasztmenyecskét. Fenét a belibel Még azt meg­kérdezte, hogy maga miféle, hogy lehet-e magával "okosan" beszélni? /érdeklődve/ És maga mit mondott? /önérzetesen/ Azt, hogy maga az én mátkám. Itt kuss neki. Erre befogta a száját. /kis szünet után foghegyről, kényesen, szemtelenül/ A gróf úrfi egészen helyre legény. Kedvemre való. Maga is mit rontja el a seftemet. /mérgesen/ Te! Ne ugrass! Ne dühösits! /felveszi az asztalról a nagy exzüst kávéskannát/ Mindjárt a fejedhez vágom ezt az ibriket! Függöny » i

Next

/
Oldalképek
Tartalom