Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2133

Зо Vőlegény: Inas: Vőlegény: Inas: Vőlegény: Inas : Vőlegény: Inas: Vőlegény: Inas: mindenféle csúnyasággal, /ébredő reménnyel/ No! Szép? Elég jóképű. Kicsit ragyás. /Gesztussal mutatja, hogy milyen./ Ilyen. Fiatal? Hát ugy no...olyan .jó negyvenes./Kinálja/ Hanem derék teremtés, megb kell adni, hogy tisztán tartja magát mindig. /undorral, kétségbeesve/ Brrr! /sétál fel és alá, fütyörészik, látni rajta, hogy nem tud megnyugodni. A homlokát törli, végre az inas felé fordul, szégyenkező habozással/ Nagyon ragyás? /vigasztalóan/ Kicsit. /megtörve/ Várjon. Felveszem a kabátom és ha majd elvégezte a munkáját, lemegyünk a faluba. Megmutatja merre lakik, jó? Igenis, méltóságos uram. /bosszankodva megvakarja a. fejét/ Most jut eszembe. Azzal is baj van. Az a perszóna ellopta a kovácsné lepedőjét a ruhaszáritó kötélről. Tegnap bevitték a csendőrök a községházára. .. /dühbe jön/ Hogy az istennyila!.../aztán megkönnyeb bülten sóhajt fel, mint, aki megmenekült attól, hogy valami szörnyűséget köveseen el./ Hála Istem! Nézze Lajos, vigyen fel a szobámba két cseber hideg vizet, de hideg legyen, hogy csak ugy sisteregjen! Viszem méltóságos ur! /megértő részvéttel/ A hidegviz a legjobb ilyenkor.