Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

» \ 45 Vőlegényt I as: gitség! Segitség! /a küszöbön áll, szakadatlanul sikoltozik, eszit vesztve, össze-vissza ugrál/ Segítség! /hany

atfekszik az ágyon, az inas, aki legyűrte, ж egész súlyával rajta. A keze ki van nyújtva hátra, görcsösen szőritja a pisztolyt, amely most újra elsül, megint a levegőbe/ /keményen mar colja a vőlegény csuklóját. Az ujabb lövésre/ Kezitcsókolom! Ne izéljen a méltóságos ur! Kezitcsókolom! Hát lájja, hogy nem eriszthetem el kezitcsókolom, ha igy lüdöz, kezitcsókolom! /birkózik/ Gábort Vőlegényt Gábor t Inast Komornál • 4. jelenet Voltak, majd Gábor, később az összes aranyifjak, a ház úrnője és a ház ura. /beront, szétválasztja a dulakodókat, az inast elórependiti, majdnem a rivaldáig, ráordit a vőlegényre/ Megőrültél?! Tedd le azt a fegyvert! /kicsavarja a vőlegény kezéből a revolvert/ /neki akar menni az inasnak/ Hozzám mert nyúlni! Megfojtom a bitangot! /a vőlegény elé áll/ Meg ne moccanj! /aki térdre esett, mikor Gábor ellóditotta, most feltápászkodik és újra neki akar menni a komornának/ Agyon verlek. Az egész temiattad vanj Te íotyó! /iszonyodva hátrál/ Ne bántson! Nem csináltam semmit! /Most betódul a szinre a két aranyifjú, a ház úrnője, a ház ura. Istinek még a kezében van a kártya, ahogy felugrott az asztaltól. Össze-vissza kia-