Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

44 vőlegénynek. Nem üti me_,,csak megragadja/ Az angyalát! A krisztusmáriáját! /к derekánál fogva az ágyra dobja a vőlegényt^ de ő is vele zuhan, Komorna: /a háttérben a rémület néma játékával nézi a dulakodást/ Vőlegény! /hanyatt fekszik az ágyon, rajta egész súlyával az inas. A vőlegény a megsértett и dühével, hörögve, fogcsikorgatva, üti, tépi, rúgja, karmolja Lajost, aki nem ereszti el a derekát./ Te! Te! Te! Te pimasz paraszt te! Te disznó paraszt! Nesze! /üti/ Nem bocsátasz el?! Nem? Te! Becsukatlak! Te! Te felakasztatlak! Te disznó! Te! No majd a csendőrök! /ide-oda gurulnak az ágyon/ Inas: /az első dühroham után már érzi, hogy milyen szörnyűséget követett elf hozzányúlt a gróf úrhoz! Birkózás közben az indulattól reszketően, siralmas hangon könyörö. g a vőlegénynek, akit azért még mindig maga alá teperve tart/ Megmondtam én! Rimánkodtam méltóságos ur, kezitcsókolom! /felordit/ Hü az orrom! Kezitcsókolom méltóságos ur, erissze el az orromat! /nagyot lódit a vőlegényei/ Vőlegény: /harc közben közel kerül az éjjeli szekrénykéhez, meglátja a revolverét, kiszabaditja az egyik karját, és felkapja a fegyvert, amelyet hirtelen rászegez az inasra - eszméletlen dühvel/ No most! Megdöglesz te bitang! Inas: /felüti és csukójánál fogva megragadja a vőlegény kezét, amely-ben a browning van. Rémülten/ Kezitcsókolom! /a pisztoly elsül a levegőber/ Komorna: /visit, aztán az ajtóhoz rohan,feltépi, sikolt/ Se-