Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

45 Vőlegény: Inas: Komoma: Inas: Komoma: Vőlegény: Inane: Vőlegény: Inas: Vőlegény: Inas: /as ajtóhoz megy, kinyitja, felkiált/ Hogy az istennyila! /nyilván leskelődve guggolt odakinn a. kulcsluknál, mert amikor az ajtó hirtelen kinyilik, fejjel előre bukik a szobába, a seprőjével, a portőrlőjévei, a kötényével, a csörömpölő szemét lapáttal együtt/ /elfojtott sikollyal/ Jesezusom! /feltápászkodik, vadul körülnéz, minden illedelemről megfeledkezve, a lányhoz/ Ahá! Hát most megcsíptelek! Láttalak ott az ágyon! /fenyegetóleg közeledik a komorna felé/ /ijedten há trál a vőlegényhez/ He hagyjon méltóságos uri Meg akar ütni! /az inas elé áll/ Miféle szinház ez itt? Menjen a sárga fenébe! /vésztjóeslóan/ Hagyjon engem a méltóságos ur kézit csókolom. Ez a perszona nekem a mátkám... /tovább akar menni a lány felé/ /megint elállja az inas útját/ Akármicsodája! /rárivall/ Takarodjék kii /mindenáron a lányhoz akar jutni, aki rimülten lapul a kályha mellé, a szögletben* Ingerült könyörgéssel a vőlegényhez, aki mindig az útjába áll./ Méltóságos ur kérem! Tessék hagyni engemet! Tessék már hagyni, /el akarja tólni az útjából a vőlegényt/ /bőszülten/ Hozzám mer nyúlni? Pimasz! Nesze! /pofonveri az inast/ /még neki is sok, hogy éppen a mátkája előtt alá zák meg. Elveszti szolgai önuralmát. Nekiugrik a » \ <