Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

38 újra gerjedő dühvel, fenyegetően fordul feléje/ Te, ne vigyorogjI Te tökfilkóI Vőlegény * /bámulva curukkol/ No, óriási meglepetés! Pedig becsületszavamra sejtettem valamit* Gábort As eszed tokját sejtetted. Hiszen jóformán magamnak sem mondtam meg eddig* /szárason/ ügyelj, el ne köttyansd előtte. Nem akarok én semmiféle zavart csinálni. /А vőlegény vállára teszi a kesét./ Beléd szeretett! Kiválasztott! Hát neked kell boldoggá tenni! Boldoggá kell tenned mindenáron! Ha nem tudod az ösztönöddel, a sziveddel, hát akkor meg kell t&nulnod a szerepedet. Majd én bedresszírozlak, mint egy vizslát! Vigyázz! Jól apportirozz, mert z orrodra ütök. /a pyjama gallérjánál fogva fölemeli a vőlegényt az ágyról, hevesen megrázza/ Ts! Ha azt fogom látni, hogy a z a lány szenved, V veled számolok, /teli gonosz gyűlölettel/ Nem adok egy vasat sem! Engedem, hogy megfulladjá 1 az adósságaidban. /az ágyra löki a vőlegényt./ Vőlegényt /föltápászkodik/ Micsoda uj figura ez? Nem félek. Majd kapok pénzt a mamától. Mit csinálhatsz velem? Ezért nem jelenthetsz föl a kaszinó választmányánál. Különben is mit szavalsz itt? Berenice bizonyosan olyannak szeret engem, amilyen vagyok. Soha, egy pillanatra sem mutattam magamnx másnak előtte, tJ^SÚPy^'/-elbizakodve/ Hanem jó. Én elegáns vagyok. Tegyünk próbát? A versenyt lecsöngették. De én belemegyek, higy újra fussuk a meccset. Tessék! Próbáld meg. Énekeld el neki mindazt a szépet, amit itt nekem.. .Megengedem. Türelmesen várok.