Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

39 Gábort Vőlegény t Gábort Vőlegény t Gábort Vőlegényt Vőlegényt Adok distanciát. Egy hónapot, kettőt. És ha majd tetszik, megkérdezhetjük újra, melyikünket választja? Téged? Engem? Még azt a fórt is megkapod tőlem, hogy magam moncom el neki ezt az éjféli jelenetet. Hogy lássa, hogy tudja...! /megragadja a vőlegény mellén a pyjamáV Te nyomorult! Ha ki mered nyitni a szádi /hirtelen elereszti a vőlegényt, lebocsájtja a karját, szem el láthatóan összetörve, nagyon halkan/ Hem merek én versenyezni a te huszonhárom éves ifjúságoddal, /mint, aki nagyon fáradt, leül./ /a gőgös ifjúság szemtelenségével/ Mit akarsz hát? /szomorúan, majdnem könyörögve/ Csak azt, hogy legyél hozzá gyöngéd. Szerezz neki sok-sok örömet. /Sóhajjal/ Szeresd. /Föláll./ /az utolsó éjjeli toiletkíppen nagy fintorgások között egy tubus cold creamet dörzsöl szét az arcán/ Jó öregem. A kedvedért megpróbálok egy kis lelki tréninget... /kis csend után, mélységesen megalázkodva/ Köszönöm szépen. Jó éjszakát, /lehajtott fejjel elmegy./ /hetyke fölénnyel utánaszól/ Szervusz öregem. 2. jelenet A vőlegény, majd a komorna /meggyújtja a kis lámpát az ágy mellett, a csillárt eloltja. Bekekezik az ágyba, valami fürge,majdnem gyerekes mozdulattal vadul szétdúlja a párnákat, a térdei közé veszi a paplant, fészket csinál magának, azután egy szines tábláju könyvet felvesz az asztalkáról és a fél karjára támaszkodva olvasni kezd/