Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

- 11 Végül feladja a harcot.KényeÍme

sen elféhzkeli magát a karosszékében és álomba merül. Est nem szabad rossz néven venni tőle.Késő estére jár és ő öreg ur már.Családi körben van.Otthon.A vendégei vagy rokonai,vagy nagyon benső barátai.Ugy kellene,hogy a legremekebb szinász játsza ezt a kevés szövegű szerepet,mert az itt következő hoszszu szőlőt,ezt az alvási részt -ómig közül a dialógok folynak, a maga nemében ugyanolyan nehéz müvésqé/i munka lehet megcsinálni,mint Hamlet Monologját mondani el. Az öreg gróf álma ugyanis szörnyen aktiv,nem hortyog,de azért ezerféle hangot ad.Poszog,fuj,nyög,motyog,nyel, nyűgösködik,néha egyet osámosog.Néha fölérez egy kiosit,könnyű gesztust csinál az orra előtt a kezével,felhúzza a szemöldökét,kitátja a száját»mintha légy bántaná.Olykor édes mosoly vonul végig alvó arcán.Álmodik.Angyalkák röpködnek a feje körül.Olyan finomságokat is meg lehet mutatni,hogy az alvó öregúr nem valami bugris, hanem arisztokrata,akinek annyira vérében vannak i formák,hogy még öntudatlansájában is tesz egy.egy kecses mozdulatot,például a kisujjával./ Isti: /a feketekávés csészével a terrasz nyitott ajtajához megy/Mily en gyönyörű este! Micsoda illatos csönd! Hallják,hogy cirpel a tücsök ? A ház űrnő

je: /miután egy pillanatig figyel,I

вtihez fordul/ Látszik,hogy nem törődik a dominiumával és csak a lóversenytérről ismeri a természetet.Ez nem tücsök.Ez lótetü./bosszankodva Az ördög vigye el,