Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

- 1 о butohok,ékszehek,idilli béke volt a világon, amig a fiuk apjuktól öhökölték a szehszámot. Es as uj tehmeléei hend ••• Isti: /egy hatalmas,szándékosam oflenziv,szinté zenei ásitáesal elhallgattatja a fecsegő herceget/Valósággal beleásit a képébe/ Aááááaaaoj! Aá! Uáhl Á herceg: /bosszankodva/ Micsoda sületlenség ez ? így osak egy pudlikutya viselkedhetik szalonban. Isti: /tovább ásit/ Te tehetsz róla öregem./ásit/ A ház űrnő

je : /megvédi vendégét -Istihez/ Miért ? Rafael olyan okosan beszélt

»mint egy angol miniszter. Engem roppantul érdekelt, amit. a céhekről mondott. /Disz rét ásitást nyom el -aztán szégyenkezve fordul a herceghez./Igazán csak Istitől kaptam el., /újra lehel egy kis ásitást/ Vőlegény: /barátságosan mosolyog a hercegre.Ásit, a száját ütögeti/ Ne haragudj örgem.Ragad.Ragad. /А háttérben mindenki a maga stilusa szerint,szinte egyidőben,önkéntelenül ásit egyet.Gábor férfiasan, a szép özvegy mint • párduc, a Menyasszony édesen, alig észrevehetően./ Herceg: Pahdoi/ Bocsáhatot kéhek,hogy élek ! /megsemmisülten visas avonul/ A ház ura : /nyájasan,aranyosan a házigazda mosolyával nézte a jelenetet.Majd az ásitás rá is elragad.Előbb egy kicsit,aztán két-három nagyobbat ásit.A fejét hátratámasztja a magas támlájú fotelben,amelyben ül.Látszik rajta,hogy fokozatosan álm88ik.Behunyja szemét, aztán kinyit ja.Küzd agával.