Lakatos László: A nyakláncpör; Q 2107

48. /letérdel/ Felség, szeretem! Miré a királyné némán a rózsát a biboros esdeklő kezébe ejti... Legalább egy mondatot mondhaasek. csak egy szót, hogy szegény bíborosnak ne törjön össze a szive. Nem bánom. De mi legyen ez az egy mondat? Megvan! Mondd utánam fiam. ön remélheti... Ön remélheti. . . Hogy a mi rossz köztünk volt, azt már elfelejtettem. Hogy ami rossz köztünk volt, azt már elfelejtettem. Ls ezentúl mindig minden jó lesz köztünk. Ls ezentúl mindig minden jó lesz köztünk. És most ejtsd le a rózsát. /leejti a rózsát/ Igy jó lesz? Ragyogó. Függő n y