Lakatos László: A nyakláncpör; Q 2107

49. Kilencedik kép. Az ékszerészbolt mint a harmadik képben. Böhmer: B

8ssange Böhmer: Bas saneeBöhmer: B«s sa nge: Böhmer: B^s sange

: Motte: Ba s да nge : jea nne: Bassa nge

: /kezében az ékszer/ Nem vette meg a királyné és ezen dolgoztam két évig. Munkám fölött művész lettem. Igen... Művész abban, hogyan tegyél tönkre minket. Talán neked van igazad. Vannak percek, mikor azt hiszem, a legokosabb lenne, megfogni az egész nyakláncot és a Szajnába dobni. És magadat utána. De ha félsz, hogy náthás leszel a viztől, tudok egészségesebb halált is. Akaszd fel magad. /Kis szünet/ azét kell szedni a nyakláncot, eladni darabonként, az egyes kövekre rég mindig akad vevő. Soha! Hogy ez a műremek széthulljon! Akkor inkább... /Jeanne és de la Motte jönnek/ Gróf ur! Grófné! Szolgálhatunk valamivel? Szép karkötőt a kegyelmes gróf nénak... Gyémántos fülönfüggőt... Rubintos násfát... Mutasson valamit mester. . .holnap estély lesz nálunk... Tudja, Rohan biboros a vendégünk... Á! öeminenciája... Igen...És képzeljék, egyetlen ékszer sem illik az uj ruhámhoz. Tüstént keresünk valamit. Milyen szinü a kegyelmes grófné uj ruhája, ha szabad tisztelettel érdeklődnöm.