Lakatos László: Láz; Q 2106

- 26 GÖNCZI: /m.f./ Mintha csak itthon lenne. /Aláirt, fölkel/ Hiszen tényleg itthon van...Alig múlik el hét, hogy ne lenne szerencsénk. /Átadja az iárást./ MÁTÉ: /magyarázó mosollyal/ A rossz gazdasági viszonyok kérem...A középeuropai válság...A szigorú valutarendeletek. /Aktára/ Még ide is kérnék egy autogrammot. GÖNCZI: Ja. /Eleszi az aktát, még egyszer aláir, visszaadja./ Tessék. Több nem kell? MÁTÉ: De. Török főorvos ur aláirását is fogom kérni. GÖNCZI: Ketten? Mint egy váltón! Egyedül nem is vagyok jó? MÁTÉ: /mosolyog/ Kitűnő. De szabály, az szabály. Hiszen tetszik tudni. /Telefon szól/ VIOLA: /fölveszi a hallgatót/ Itt van. /Leakaszt/ Tanár urat a kis műtőbe. • • GÖNCZI: Á igen. Az a politikai műtét... MÁTÉ : Politikai? GÖNCZI: Egy ügyvédnek megoperáljuk az orrát.. .TÍHSífreireiárbá^rSr'^anáöbe«--^ MÁTÉ: /bokázik/ GÖNCZI: /középen el/ MÁTÉ: /csakhogy az idő teljék/ -Pateay István volt az édesapja? VIOLA: Iván. MÁTÉ: De az édesanyja Gyarmathy lány. VIOLA: Szabolcsból. MÁTÉ: Nagyszerű. Az én édes anyám tudniillik a szabolcsi Palla^ TÖRÖK: /középről jön/ MÁTÉ: Na már itt a főorvos ur...Két aláirást fogok instálni.. ./Hyujt ja TÖRÖK: Kérem széepn...Van valami újság Vl<&a nővér? VIOLA: Semmi főprvos ur. megáll, hosszan nézi Törököt/ TÖRÖK: Aiolának/ Jfrersék? Valamit elfelejtett? VIOLA: Semmit főorvos -ur.