Lakatos László: Láz; Q 2106
- 27 MÁTÉI /Violának/ A szalui esi Pallayák! Közülük való az én édesanyám. VIOLA: /a levegőbe/ Ösmeran a familiát. /Még egyszer Törökre néz,középen el./ TÖRÖK: /az aktával leült/ MÁTÉ: /mellette áll, mutat jaX/lde kérem, ide. Mindenütt a professzor ur alá...Jó. Nem baj. Lehet mellé is. TÖRÖK: /aláirt/ Tessék. /Átadja az aktát/ MÁTÉ: Köszönöm. /Aktát a táskába teszi/ Sok a munka főorvos ur. TÖRÖK: Már nem embernek való. MÁTÉ: Akárcsak nálunk. Bizony, aki ma közintézményt szolgál, annak megdolgoztatják még a veséjét is.../Törökre néz/ Főorvos urnák legalább megvan a jó arcszine. Kvarcoltat? Az urak persze könynyebben jutnak hozzá. TÖRÖK: /arcára/Nem, ez igazi. Tavaszi napsütés. Olaszországból ^a|>tam. MÁTÉ: Szicilia? TÖRÖK: Odáig nem jutottunk. Csak a felsőL^olaszországi tavaknál jártunk. MÁTÉ: Oh, az is gyönyörű. /Lelkesen/ Még szebb, mint Szicilia. TÖRÖK: Ugye! /Kedves visszaemlékezéssel/ Tanácsos ur már volt a tavaknál?! MÁTÉ: /szerényen/ Még Szicíliában sem. /Szünet/ Talán szeptemberben én is lemennék...Főorvos ur melyik társas utazást ajánlja? TÖRÖK: Sajnos nem vagyok szakember. MÁTÉ: Bocsánat. Csak mert ugy tetszett mondani, hogy a tavaknál jártak TÖRÖK: A kis feleségemmel. /Szemérmesen/ Nászút. MÁTÉ: Bocsánat. /Meghajol/Utólag gratulálok. TÖRÖK: /kezet ad/ Köszönöm. A jó kivánság sosem jön későn. MÁTÉ: Ha a jó Isten is meghallgatja.•.Viszontlátásra főorvos ur. TÖRÖK: Viszontlátásra tanácsos ur. MÁTÉ: /aktatáska a kezében, az ajtóban megáll./ TÖRÖK: Ni ne a m ié ^ t. /Visszamegy az Íróasztalhoz, de valahogy hiányzik neki, hogy nem hallja az ajtónyilást. Megfordul, látja, hogy Máté nem mozdul/ Parancsol?
