Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

34. Szedlákné: Hát igy az igazságos.Két hétig az egyik, két hétig a más ik. Gyuri: Maga is vehetne már még egy ágyat. Szedlákné: Miből? Abból a nyolcvan pengőből, amit a szobáért fizetnek .Kifizetem belőle a házbéremet,alig marad valami.80 pengő, ilyen szobáért két személytől,világítással,takarítással, telefonnal... Gyuri: De nagyra van azzal a telefonn&L,ami a szomszéd lakásban van. Szedlákné: De átszólnak, ha magukat keresik.Annyi, mintha itt lenne.Egy telefonos szoba a város szivében. Gyuri: Érdekes.Még akármerre laktam Pesten,mindig azt mondta a lakásadónőm,hogy ott a város szive. Szedlákné: / legyint^el jobbra/ Gyuri / a csomagot kibontja, a süteményeket a papirtá/cával az asztal közepére teszi / Sándor /fenékajtón be/ Szervusz

/Gyuri. Gyuri: Szervusz.Csakhogy már itt vagy.Alig vártam,hogy hazajöjj. Sándor: Miért? Gyuri: Mert meg akarjak kérni,hogy eredj el hantiról. Sándor: Nő. Gyuri: Igen. Sándor: Rendben van.De,nem most rögtön, remélem.Telefont várok. 7 órakor keresni fognak. Gyuri: Ráérsz elmenni félnyolckor. Akkor találkozom a nővel lent к Rákoczi-téren. Sándor: És mikor jöhetek haza? Gyuri: Fél tizkor, jó?